Magyar Tiszta Föld fórum
2014. 12 17. - 22:37:38 *
Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát
Hírek: SMF - Frissen telepítve!
 
   Főoldal   Súgó Keresés Naptár Bejelentkezés Regisztráció  
Oldalak: [1] 2 3
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Védőszentek, védőszellemek, őrangyalok  (Megtekintve 13880 alkalommal)
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Dátum: 2008. 05 07. - 19:38:05 »

Több vallás elfogadja holmi "védőszellemek" létezését. Ezalatt olyan - mondjuk "szellemi" - lényeket értek, akik (láthatatlanul) vigyáznak az emberre, méghozzá személyesen egy bizonyos illetőre, akinek a "védőszellemei", próbálnak neki sugallatokat adni, óvni a bajtól, stb. E védőszellemek konkrét milyensége természetesen eltérő egyes vallások elképzelései szerint, akadnak ahol régebben meghalt emberek lelkének tételezik fel, tipikusan bizonyos rokonnak; máshol másféle lényeknek, pld angyaloknak. Ilyesmiben sok keresztény is hisz.

Mi a véleménye erről a buddhizmusnak? Léteznek-e ilyesmik, s ha igen, van-e minden embernek "védőszelleme", azoknak is akik nem hívők, vagy csak a hívőknek? Vagy ott se mindenkinek? Ha van, mit tehet egy efféle védőszellem? Meg lehet-e búsítani valamivel, lehet-e örömet okozni neki? Netán lehet-e, hogy épp mi segítsünk őrajta? Mitől függ, kinek mi a védőszelleme? Azonos-e egy védőszellem valaki bódhiszattvával?
Naplózva

Használj GoboLinuxot!
Anraku
Adminisztrátor
Teljes tag
*****
Hozzászólások: 160


pureland108@gmail.com
Profil megtekintése
« Válasz #1 Dátum: 2008. 05 08. - 09:45:15 »

A buddhizmus ismeri az un. vajra szellemeket, akik a TanŐrei. Meg kell azonban ezeket különböztetni a tibeti tanvédelmező yidamoktól, akik tulajdonképpen csak "fogadalmat tett (Dam-cig) védelmezők", tehát aféle zsoldosok, akik hús áldozatokért cserébe védelmezik a lámaizmust. (Minden olyan "isten", amely húsáldozatot kíván, tulajdonképpen démon.)   A vajra szellemek viszont a buddhizmus követői, és bodhisattvák.   Minden földi, evilági bodhisattva úton-járót 25 vajra szellem védelmez.Ezek elhagyhatják, ha az illető a szabályok ellen cselekszik, és csak akkor térnek vissza, ha bűnbánatot tanúsit. (Igen, meg lehet Őket búsítani!)
Bárkinek lehet bodhisattva védelmezője, ha a bodhisattva úgy határoz, hogy az illetőt, és dharmáját segíteni fogja.  Nem lehet azt mondani, hogy a nem-hívőknek nincs szellemi segítsége, mert egy bodhisattva ott segít, ahol akar,  -  és ahol tud.

Igen, mi is tudunk segíteni az "elhagyott magányos szellemeken" (preták), amikor is a Dharma transszubsztanciális ételéből és italából kínáljuk őket A Meng Hegyi Szertartásban.  Ha a Dharma ételéből esznek, italából isznak, úgy a Tiszta Földön fognak születést elérni, amely végső szabadulás.

AMITABHA!
Anraku
Naplózva

NITYA - SUKHA - ATMAN - SUBHA
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Válasz #2 Dátum: 2008. 05 08. - 10:24:54 »

Kedves Anraku, nem tudom, válaszodat jól értelmezem-e - eszerint CSAKIS a bódhiszattva úton járóknak vannak védőszellemei (akik maguk is bódhiszattvák), nekik viszont nem is egy, ellenben akik nem járnak ezen az úton (és itt számos csoport lehetséges: más vallás követője; ateista; buddhista de nem tett bódhiszattva fogadalmat; stb) - azoknak NINCS védőszelleme, egy sem? Márminthogy LEHET nekik efféle védőszellemük, de nem afféle állandó jelleggel, mint a bódhiszattva úton járóknak, akiknek biztosan van, hanem nekik csak esetleges alkalmanként segít ez-az, efemer, időleges jelleggel?

Valamint kérlek válaszolj arra, hogy egy efféle védőszellemnek mi áll a hatalmában.

- Mit tehet, miként segíthet?
- Főként, miként hathat a védence szándékaira, jellemére?
- Miről ismerhetjük meg, hogy most nekünk épp van efféle segítőnk?
- Miként különböztethetjük meg a védőszellemünk "szavát", befolyását esetleges más lények rosszindulatú sugallataitól? (Tudom, ez némely esetben nagyon egyszerű, csak józan logika kell hozzá, de attól tartok, nem mindig).

Köszönöm a válaszodat előre is.
Naplózva

Használj GoboLinuxot!
Anraku
Adminisztrátor
Teljes tag
*****
Hozzászólások: 160


pureland108@gmail.com
Profil megtekintése
« Válasz #3 Dátum: 2008. 05 08. - 14:04:45 »

Tudomásom szerint Vajra Védőszellemük csak a bodhisattva úton járóknak van. A Theravádában is ismernek védelmező szellemeket, de ezek főleg lokális "istenek". A Vajrayanában minden lámának van védelmező yidamja, Hevajra, Yamantaka, Mahakala, stb. Az Új Khadampa  védőistensége pl. Dorje Shugden, aki az 5. Dalai Láma ellenfele volt, helyesebben a megválasztásnál ő volt az alternatíva.

A Védőszellem természetesen a hatalma szerint segíthet.
Valószínüleg, meditációban hathat rá leginkább.
Nem tudom. Ő nem dicsekedhet el vele, de minden váratlan segítséget Neki kell tulajdonítanunk.
Különbséget kell tennünk jó és rossz között. (Ezért nagy tévedés, ha valaki azt mondja, hogy túl van jón és rosszon.) Használnunk kell a "Dharmákat Megkülönböztető Szemünket".

AMITABHA!
Anraku
Naplózva

NITYA - SUKHA - ATMAN - SUBHA
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Válasz #4 Dátum: 2008. 05 13. - 18:16:59 »

Magától értetődő, hogy különbséget kell tennünk jó és rossz között. Soha életemben, egyetlen percig sem gondoltam azt, hogy valaki "túl lehet jón és rosszon". Az efféle nézet a szememben csak az önzés megideologizálása, eképp maga is a ROSSZ része, tipikus esete a "téves nézeteknek". Bár szerintem már nem is annyira téves nézet, mint inkább szándékos hazugság. Aki ezt mondja, az egészen biztos, hogy "icchantika", akitől nemcsak Buddha követője kell elforduljon, de úgy általában minden jóérzésű ember is.
Naplózva

Használj GoboLinuxot!
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Válasz #5 Dátum: 2008. 05 13. - 18:22:26 »

Úgy látom különben, állandóan olyasmiket kérdezek, amikre viszonylag csekély válaszokat adsz, kedves Anraku. Tekintettel rá, hogy nem tételezek fel rólad rosszindulatot, emiatt arra kell gondoljak ennek az lehet az oka, hogy olyan irányokba tapogatózom, ami már nem "kezdő szintű", s amin belül elég nagyok az egyéni különbségek melyek oka az eltérő karma lehet, azaz ezen témákkal kapcsolatban inkább az illető útkeresőben belül levő bodhicitta már az irányadó, s az kell legyen a fő magyarázó is. Nem tudom, jól látom-e? A baj csak az, hogy így nagy a veszélye annak hogy tévedünk, és vágyainkat összekeverjük a valósággal. Mert az szerintem nálam pld könnyű, hogy megkülönböztessem a rosszat a jótól, de hogy az esetleg velem történő jó OKÁT helyesen fejtsem meg, na az nagyon nehéz. És ez csak egyetlen példa a lehetséges csapdákra.
Naplózva

Használj GoboLinuxot!
Anraku
Adminisztrátor
Teljes tag
*****
Hozzászólások: 160


pureland108@gmail.com
Profil megtekintése
« Válasz #6 Dátum: 2008. 05 14. - 09:19:57 »

Kedves Zoli,
először is szeretném elnézésedet kérni felületes válaszaimért, - amihez annyit tennék hozzá, hogy kérdéseid gyakran bonyolultak, és gyakran éppen afölött siklok át, amelyik számodra esetleg a legfontosabb lenne.
Bizonyos dolgokban magasan átlagfeletti megértéssel rendelkezel, más dolgokban -kétségkívül az én hibámból - nem tudtunk megértésre jutni. Itt az érdemek felajánlására gondolok, amely még nagyobb érdemeket eredményez, - szóval valamilyen kamatos kamat rendszerről van itt szó. Úgy gondolom, ezt nem lehet tudatosan csinálni. Az egyszeri felajánlás, az érdemeinkről való őszinte lemondás a mások javára valóban érdemszerző lehet, de csak akkor, ha nem vagyunk ennek tudatában.(Félreértések ne legyenek, ezt pont Te bizonygattad, amiben teljesen igazad van!)
A bennünk lévő jó oka lehet a karma, de éppúgy lehet a bodhicitta is, kérdés, mit tekintünk jónak, és rossznak. Az egészség jó, de nem ha azt mások kárára használjuk, vagy úgy szerezzük meg, és a betegség kétségtelenül jó, ha az a szenvedés és mulandóság tényére figyelmeztet minket.
Magasabb értelemben azonban az "egészség" egészséges gondolkodást is jelent, önzetlenséget.
Az a kijelentés, hogy valaki "túl van jón és rosszon" valóban "csak az önzés megideológizálása, eképp maga is a rossz része" - messzemenően igaz.
Aki jó, semmiképpen nem mondhatja, hogy túl van jón és rosszon.   A jó akkor is felszinre juthat, ha az ember egész életében csak rosszat cselekedett   - gondoljunk csak Nietzsche, és a szegény megvert lovacska esetére...
Ahogy a MPNS mondja, a Dharmadhatu principiuma a jó, a Samsaráé viszont a rossz, a szenvedés.  Az icchantikák pedig azért icchantikák, mert a "nincs én" tanításával tulajdonképpen a saját önző énjüket akarják kiélni...

Anraku
« Utoljára szerkesztve: 2008. 05 14. - 09:24:01 írta Anraku » Naplózva

NITYA - SUKHA - ATMAN - SUBHA
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Válasz #7 Dátum: 2008. 05 17. - 23:23:57 »

Az a baj veled kedves Anraku, hogy idáig eltelt ezen életedben valószínűleg kizárólag a következő fajta emberekkel beszélgettél (próbáltál beszélgetni) a dharmáról:

1. Akit ez baromira nem érdekel.
2. Akit ez érdekel, és osztja is teljesen vagy túlnyomórészt a te nézeteidet
3. Akit ez érdekel és buddhistának is vallja magát, de negatív "buddhista".
4. Akit a téma érdekel, tulajdonképpen egyet is ért veled, de etikai szempontból silány illető, így állandóan kibúvókat keres, hogy megideologizálja vele saját gyöngéit.

Az én személyemben azonban belépett intellektuális világodba a tömény extravagancia: íme egy muki, akit a téma érdekel, etikailag sem mondható gonosznak, felületesnek, képzetlennek vagy megalkuvónak, vannak is komoly ismeretei a buddhizmusról (bár nyilván nem olyan mélyek, mint a te ismereteid), még egyet is ért veled számos dologban (ha nem is mindenben), de TELJESEN MÁS FOGALMI RENDSZERBEN GONDOLKODIK, és mert kétségtelen, hogy az ő fogalmi rendszerében is eljutott számos olyan eszme felismeréséig, ami kétségkívül érték még a te buddhizmusod szerint is, emiatt esze ágában sincs egy könnyed mozdulattal sutba vágni eddigi viszonyítási pontjait, így hidakat keres a két eszmerendszer között.

És ezzel az illetővel nem tudsz nagyon sok mindent kezdeni kedves Anraku, mert egyszerűen nem szoktál hozzá, hogy ilyen illetőknek megvilágítsd a tant. Te azt várnád el tőlem, hogy felejtsek el mindent, és kezdjek el buddhistaként gondolkodni. Ez nem megy. Egy újszülöttet bele lehet nevelni valami fogalmi rendszerbe, a buddhizmusba is, de én már nagyon túl vagyok ezen a szinten. Ha én meg akarok érteni valamit, azt analizálnom kell. Kétségtelenül mondhatod, ez az én dolgom és én bajom, s ez igaz is, csakhogy ha segíteni akarsz, nem intézhetsz el rövid, nyúlfarknyi válaszokkal. Ez olyan, mint amikor én a Linuxot magyarázom az azt nem ismerőknek. Én ilyen esetben azt tartom normálisnak, hogy ha a Linuxhoz síkhülye valaki feltesz egy egymondatos kérdést, arra válaszoljak részletesen 3-4 A/4-es oldalnyi terjedelemben, mert TUDOM, hogy másképp NEM ÉRTI MAJD MEG. Igen, aki ismeri a Linuxot, az fél mondatból tudná miről beszélek, de akinek írok, nem ismeri, hiszen amiatt kérdez!
S ez így van az én buddhistás kérdéseimmel is. És erre azt látom hogy kérdezek két bekezdést, s erre sokszor kapok 1-2 mondatos válaszokat. Pld hogy ami az agyunkban van mind klesha, meg hogy az a baj velem hogy nekem a szív csak egy vérpumpa. Ezekkel a válaszokkal pedig nem sok mindent tudok ám kezdeni. Nem amiatt mert nem akarok, hanem mert te mintha szimbólumokba csomagolnád a tanítást, de értsd már meg kérlek hogy azok megfejtéséhez nem rendelkezem kellő mentális szerszámokkal az én fogalmi köreimben!

Egyszer levélben megkérdeztelek részletesen arról, mik is azok az apsarasok. Sok-sok pontot írtam, megannyi kérdést. Emlékszem, vagy háromszor kellett elküldenem neked a kérdéseim listáját, mire megértetted, hogy bármilyen meglepő is, de én tényleg és komolyan azt várom el, hogy mintha egy ülés napirendi pontjai lennének, pontról-pontra tételesen válaszolj ezekre a kérdésekre, ha hülyeségnek is tetszenek neked. Kétségtelen, mikor végre felismerted hogy ezt várja el az én analitikus elmém, ragyogóan megválaszoltad a kérdéseimet, persze hogy megtetted, hiszen tudod a válaszokat - csak amíg kihúzom őket belőled, addig talán Maitreya is megszületik...

Nekem nem megy az a Zen-féle megközelítés, hogy valami tömör koannal igyekezzenek engem rádöbbenteni a Nagy Megvilágosodásra. Nekem eddig egyetlen efféle szellemi megvilágosodásban volt csak részem: rájöttem, hogy ha nincs valamiféle újjászületés, akkor abszolút lehetetlen hinni abban, hogy a Világ úgy általában vagy akár csak nagyjából is, de IGAZSÁGOS. Azaz, az ateista (materialista) világkép implicite feltételezi (elismeri) hogy a világ alapvetően igazságtalan hely, mert a benne élő lények jó- vagy rossz szándékaihoz köze sincs annak a sorsnak, amiben ezen lények részeltetnek. Annak számára aki tehát hinni akar/szeretne abban, hogy a Világ mégiscsak igazságosan (s így valamilyen értelemben logikusan) van "berendezve", annak be kell építenie a fogalmi struktúráiba az újjászületés valamiféle lehetőségének elismerését.

Csakhogy: ebből még cseppet sem következik, hogy a Világ valóban igazságos hely. A Tudomány úgy tartja, hogy nem az, azaz nincs újjászületés. Aki hisz a tudományban, annak nagyon kemény menet elfogadnia egy ezzel ellentétes nézetet.

Bármilyen hihetetlen is a számodra, de igenis van olyan ember - én magam - aki ha szeretné is elfogadni a buddhizmust de erre nem képes intellektuálisan mindaddig, míg nem tudja összeegyeztetni annak alapjait mindazzal aminek TUDOMÁNYOS IGAZSÁGÁRÓL ő szilárdan meg van győződve. Ez nem azt jelenti, hogy okvetlenül igaznak tartok mindent, amiről a tudósok így vélekednek, de bizonyos tudományos megállapításokat azért afféle "sziklaszilárd alapoknak" tartok, melyeket csak nagyon komoly ellenbizonyítékok fényében vagyok kész revideálni. Ilyen, s nekem a legfontosabb, hogy "igazi lényegünk" az agy, pontosabban az abban felhalmozott információ, s ezen információk egy speciális változatának tartom az érzelmeket is, melyeknek eszerint igenis az agy lenne a központja, nem a szív.
És te az erről való érdeklődésemet kurtán-furcsán "lesöpörted az asztalról", holott ez ha neked jelentéktelennek tűnik is, de számomra égbekiáltóan lényeges probléma, mert amíg nem találom tudományosan legalábbis nem lehetetlennek, hogy van valami, ami belőlünk túléli a halált, addig hogy is hihetnék a karmikus következményekben - holott karma nélkül nincs buddhizmus, ezt azt hiszem épp te sosem tagadhatod.

Na de itt egy újabb kérdés. Lehetséges-e, hogy valaki bodhiszattva fogadalmat tett (valamelyik) előző életében, de jelen életében nem tud erről? Ilyen esetben mi a következménye a korábban letett fogadalomnak reá nézve ebben az életben? Hogyan lehet meggyőződni róla, tett-e ilyen fogadalmat? Fogadalomszegésnek, esküszegésnek számít-e, ha a fogadalmát többé-kevésbé megszegve él, hiszen nem tud róla? Kap-e emiatt (karmikus) büntetést? Ezesetben nem a védő"szellemei"nek a dolga lenne-e, hogy tudtára adják, hogy "hé haver, zrí van mert te ilyen fogadalmat tettél, illő lenne eszerint élned"? Vagy minden halál után elhagyják őt a védőszellemek, bodhiszattvák, és csak a fogadalom újbóli letevésekor pártolnak vissza hozzá?

Naplózva

Használj GoboLinuxot!
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Válasz #8 Dátum: 2008. 05 18. - 00:16:12 »

Még néhány valami. Mi van Nietsche-vel meg a megvert lóval? Erről nem hallottam.

Aztán, eszerint az érdemek felajánlásával kapcsolatban végre közös nevezőre jutottunk: eszerint ha jól értettelek, Te is azon a véleményen vagy, hogy ez CSAK akkor érdemszerző cselekedet, ha az érdemeit felajánló nem tud róla, hogy érdemeinek felajánlásával érdemeket szerezhet! Így már teljesen logikus a dolog. Másrészt, ebben az esetben attól tartok rémségesen kevés igazi érdemszerző önzetlen érdemátruházás történik a világban.

Továbbá, mint amolyan "ateistaféleség" aki afféle "gyanús elem" itt a fórumon, szeretnék határozottan kijelenteni valamit. Maximálisan elhatárolódom attól a(z ateisták/materialisták körében gyakori) nézettől, melyet röviden a "teljes erkölcsi relativizmus" néven címkézhetnénk. Bár mindigis vallottam, hogy számos sőt talán majdnem minden erkölcsi nézetünk hosszas társadalmi evolúció következménye, és az hogy mi jó és mi rossz, az nagy mértékben függ az adott kultúrkörtől, eképp e fogalmak jelentős részben relatívan értelmezhetőek csak, az adott kultúrkör kontextusában, de azért e nézet végletekig vitt és abszolutizált formájával nemcsak most nem értek egyet, de SOHA NEM IS értettem vele egyet. Mindigis komolyan hittem abban, hogy kell legyenek olyan etikai alapok, melyekre biztonságosan építhetünk erkölcsileg, s eképp áttételesen bár de kulturálisan is. Ezen alapokat azt hiszem jól meg is sikerült fogalmaznom az evidencializmusról írt könyvem etikával kapcsolatos fejezetében. De nem is az az érdekes, egyetért-e valaki mindennel amit ott leírtam, hanem a lényeg, a dolog fundamentuma: BIZONYOS etikai alapok igenis vannak, melyeket abszolútaknak tekinthetünk. Vitatkozhatunk róla, melyek ezek az alapok, de a lényeg, hogy efféle alapok VANNAK, melyek nélkül nemigen képzelhető el szerintem jól működő emberi társadalom. Azaz a totális etikai relativizmus szerintem merő zsákutca, mely sehová sem vezet. Tulajdonképpen nemcsak veszélyesen kokettál ez a nézet a gonoszsággal, de szégyent hoz a tudományra is, amennyiben merőben logikátlan. (Hosszan tudnék értekezni róla, miért logikátlan tudományos szemszögből, de nem hinném, hogy ennek itt volna most a fórumban a helye. Tömören: káoszhoz vezetne, a káosz pedig a rend ellentéte, márpedig amit magunk körül látunk, a rend bizonyos mértéke, bár korántsem teljessége. Mindez különben matematikailag is megfogalmazható, a káoszból idővel magától megszületnek a rend bizonyos csoportosulásai, azaz szabályok és törvények szükségszerűen létrejönnek, amint ez gázokon végzett áramlástani kísérletekkel a gyakorlatban is bebizonyítható).

Szóval: én mindigis etikai oldalról szemléltem a világot, és megjegyzem ez az ateisták legműveltebbjeire is jellemző volt minden időkben, hogy csak az egyik legnevesebb ma élő képviselőjüket, Richard Dawkinst említsem. Ő a misztika és az istenhit egyik legnagyobb ellenfele, ugyanakkor mint az számos könyvéből kiderül, kifejezetten humánus valaki, és nagyonis NEM híve annak, hogy az emberi társadalom az erkölcsi relativizmust tekintse vezérelvének, akárcsak pld az evolúció iránti túlzott és téves tisztelet miatt. Habár Dawkins feltétlen híve az evolúciónak, de csak a tudományt illetően, ám nem etikai vonatkozásban, azaz nem az a célja, hogy az önzésre épüljön a világunk, amint ezt egyik könyvében írásba is adta. E téren (is) csakis egyetérthetek vele!

Valójában nagyon szomorú, hogy manapság sokan a tudomány köntöse mögé igyekeznek rejteni végtelen önzésüket, s ezzel lejáratják a tudományt.
Naplózva

Használj GoboLinuxot!
Anraku
Adminisztrátor
Teljes tag
*****
Hozzászólások: 160


pureland108@gmail.com
Profil megtekintése
« Válasz #9 Dátum: 2008. 05 18. - 10:55:38 »

Kedves Zoli,
nagyon köszönöm az írásokat, melyekre csak azt tudom mondani, mást választ, válaszokat nem tudok adni, mint amiket ismereteim, és természetem diktálnak - mint ahogy a Te kérdéseidet is ismereteid és természeted határozzák meg.
Ráadásul ennyi kérdésre, ráadásul ennyi bonyolultul összeszőtt kérdésre ki is tudna válaszolni? Én nem.
Ha pedig megkisérlek válaszolni, akkor viszont igyekeznem kell, hogy válaszom megfelelő TERJEDELMŰ legyen, mivel ugye, a hosszú válasz a jó válasz...
Attól én is óvakodok, hogy Zen-szerű válaszokat adjak - ha a válaszaim úgy néznének ki, az akaratlanul történik.
Egyébként a dolog úgy áll, hogy a materializmus és a transzcendencia tagadása a legjobb talaj a morális relativizmus számára, és legyen egy ateista egyebekben a legfennköltebb gondolkodású, gyakorlatilag akkor is ezt segiti elő - végtére is egy csak anyagi világban az ember mihez mérje magát?
Te miért nem nem válaszolsz a hasonló kérdéseimre? Kiváncsi vagyok erre. Materialista létedre mi az, ami arra késztet, hogy a materialista szempontból egyedül logikus relativ moralitást elitéld?
Ezen elgondolkozni, nagyon is hasznos lenne...
Természetesen arra sem vagyok alkalmas, hogy "tudományos" érveiddel vitatkozzam, nyilvánvaló, hogy a buddhista gnózis valami más dolog.
Az lehet, hogy valaki bodhisattva fogadalmat tett az előző életében, és a következőben nem emlékszik rá. Hogy ennek mi a következménye? Valószinűleg semmi. Egyébként beléptünk egy "következmények nélküli" korba...
Tőlem ne várj tudományosan elfogadható válaszokat. A "negativ buddhizmus" tulajdonképpen tagadja a karmát, ezért sikerült olyan szépen, horpadásmentesen rákalapálni a "tudományos világnézetre".
Nietzsche azt hirdette, hogy ami nem áll elég szilárdan, azon taszitani kell, ami gyenge, azzal végezni kell, jöjjön az übermensch...Aztán találkozott egy részeg kocsissal, aki valószinüleg szintén ezt a nézetet vallotta, és az emelkedőn húzni nem képes lovacskáját félig agyonverte... Filozófusunk a saját tanainak illusztrációját nem tudta elviselni, átölelte a ló nyakát, és zokogásban tört ki...
Ezzel aztán hátat is fordított a tudományos gondolkodásnak, (miért nem kereste meg a tudományban a részvét alapját???!!!) -valószínüleg azt kellett volna gondolnia, hogy nincs itt semmi különös, csak a lóban lévő vérpumpa mondja fel a szolgálatot...
Szóval, a bodhisattvának bodhisattva szívvel kell gondolkodnia,

AMITABHA!
Anraku
Naplózva

NITYA - SUKHA - ATMAN - SUBHA
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Válasz #10 Dátum: 2008. 05 18. - 14:56:07 »

Kedves Anraku, a részvétnek természetesen meg lehet találni a tudományos, egészen pontosan az evolúcióbiológiai alapját, sőt nemcsak LEHET, de már rég meg is találták. Ide amiatt nem írom le, mert túl hosszúra sikeredne. (Bár valójában nem bonyolult annak, aki ismeri az evolúció és a memetika alapjait - ám sokan nem ismerik, legfeljebb azt hiszik, hogy ismerik...)

Hogy mi késztethet egy ateistát arra, hogy elvesse a morális relativizmust? Kiváló kérdés. És meg fogsz lepődni, de a válasz erre az, hogy egyszerűen az, ha ateistább mint az "átlag" ateista - s ezalatt azt kell érteni, hogy JÓL ISMERI a tudományokat, főleg épp a fentebb is említett evolúciót, aztán a genetikát, memetikát, valamint a termodinamikát és a káoszelméletet.

Abban ugyanis egyetértek veled, hogy a komoly ismeretek nélküli, pusztán divatból "vallott" ateizmus irtó veszélyes, mert, ahogy mondtad is, kiváló táptalaja a totális erkölcsi relativizmusnak. Nem mintha minden ateista erkölcstelen lenne, erről szó sincs, de egyesekben az ateizmus alapot teremthet erkölcstelenségeik áltudományos igazolási kísérleteire.

No most a tudomány KELLŐ ismerete ettől megóvhat. Az evolúció kellő mélységű ismerete - pld Dawkins könyveinek olvasása által megszerezhető ehhez elegendő ismeret - megmutatja ugyanis, hogy nem igaz az, hogy MINDEN erkölcsi elv relatív - bár a legtöbb tényleg relatív. De nem minden. Ugyanis némely érzelmeink szükségszerűen következnek az evolúció működési mechanizmusából, s ezen érzelmekből alakul ki etikánk néhány "csontváza". Efféle általánosan, szükségszerűen kialakuló érzelem pld a szeretet és a részvét is. Ezen érzelmeknek természetesen fokozatai vannak, s az evolúciós folyamat csak bizonyos korlátozott mértékig teremti meg ezen érzelmeket, de mert az alapok SZÜKSÉGSZERŰEN létrejönnek, méghozzá nemcsak az embernél, de lényegében minden, fejlett idegrendszerrel rendelkező lénynél (azaz, a tudomány bebizonyította, hogy igenis képesek szeretni az állatok is!), emiatt ezen érzelmek továbbfejleszthetőek. S mert tagadhatatlan, hogy az evolúció során nemcsak ezen, de úgynevezett negatív érzelmek is létrejönnek, emiatt a legsajátosabban emberi és nemes igyekezetnek azt kell tartsuk, hogy fejlesszük a hajlamunkat a pozitív érzelmekre, s csökkentsük hajlamunkat a negatív érzelmekre. Erre szolgálnak lényegében az etikai rendszerek mint afféle gondolati szamárvezetők. Ez adja meg az etika létjogosultságát!

Mondható tehát, hogy én majdnem ugyanoda jutottam el a tudomány útján, mint te vagy más misztikusabb gondolkodású egyének más utakon. No most persze hogy nem óhajtom kidobni az ablakon a tudomány eredményeit, amikor bennük etikai meggyőződéseim fényes bizonyítékaira leltem - bár nem tagadom, ehhez igazán ALAPOSAN kell ismerni a tudományt, s a legtöbben nem ismerik ennyire, emiatt tévutakon járnak, s azt hiszik a tudomány az erkölcsi relativizmust pártolja, holott nagyonis nem. Ez hasonló ahhoz, hogy a legtöbben akik buddhistának vallják magukat, a buddhizmus felületes ismerete által az énnélküliség csapdájába esnek, pedig azt jobban megismerve el kell jutniuk a pozitív buddhizmushoz.

Az persze igaz, hogy már jóval korábban semhogy a kellő tudományos ismereteket megszerezhettem volna, erősen etikai aspektusból szemléltem a világot, de örültem, amikor e nézeteimet megalapozottnak láttam tudományos szempontból is.

Mindenesetre, kifejezetten tudományellenes nézetnek tartom azt, hogy MINDEN erkölcsi elv relatív, hogy minden megengedhető, és aki azt állítja, hogy a világban csak az a dolgunk hogy jól érezzük magunkat, s ami ezt elősegíti az mind megengedett mert cél szentesíti az eszközt, az szerintem téved, s ha emellé azt is állítja hogy ezt állítja a tudomány, akkor ő a szememben nem más mint tudományos icchantika, aki roppantul veszélyes is, mert áltudományos zagyvaságaival sokakat félrevezethet.
Naplózva

Használj GoboLinuxot!
Bodhicitta
Adminisztrátor
Kölyök tag
*****
Hozzászólások: 99


Profil megtekintése
« Válasz #11 Dátum: 2008. 05 18. - 23:00:21 »

Kedves Zoli

A "vérpumpával" kapcsolatban szeretnék elmondani két történetet.

1,  Egy 45 -50 év körüli asszony új szívet kapott.  Az operáció előtt ki nem állhatta a csirkehúst, nagyon konzervatívan öltözködött és gondolkodott, víziszonya volt. Nagyon szeretett olvasni. Miután  megkapta az új szívet, folyton rántott csirkét kívánt és természetesen evett is. Elkezdett tinédzseresen öltözködni, koncertekre és uszodába járni, megtanult úszni mégpedig nem akárhogyan. Versenyekre járt és nagyon jó eredményeket ért el. Az egész családja nem ismert rá. Nem csak a családja, de ő maga sem tudta, hogy mi történt vele. Mivel a szerv átültetéseknél a donor személyét titokban tartják, hosszú idejébe  telt, míg megtudta a személy kilétét.
Nos, az illető egy közép iskolás fiatal fiú,  akinek a kedvenc étele a rántott csirke volt.
Egész kicsiny korától kezdve nagyon szeretett úszni.  A közép iskolák közötti versenyek egyik legjobb, legtehetségesebb úszója volt.

2, Egy 14 éves kislányról szól. Szív problémával született.  Többszöri műtét sem segített rajta. Anélkül, hogy az orvosok vagy a szülei  megmondták volna neki, ő tudta, hogy megfog halni.  Ennek tudatában, mégis nagyon kedves, türelmes, segítőkész, megértő szinte bölcs gyermek volt.
Miután új szívet kapott, teljesen megváltozott. Mindenkivel folyton zsörtölődött, veszekedett, önzővé vált. Sajnos a kapott szív nem működött úgy ahogy remélték. Új szívre volt szüksége. Ez a kislány már nem volt sem kedves sem pedig türelmes. Mivel tudta, hogy meg fog halni, magából kikelve kiabálta, hogy mi lesz már! hát senki olyan nem akar meghalni  akinek a szívét neki adhatnák? Vegyék tudomásul neki szívre van szüksége!  Neki joga van egy másik szívhez. 
Sajnos egy másik szívre -  amellyel kitudja, talán  újra egy kedves, türelmes, segítőkész, megértő gyermek lehetett volna - nem volt idő.

Namo Amitabha

 Bodhicitta




Naplózva

NAMO AMITABHA
Anraku
Adminisztrátor
Teljes tag
*****
Hozzászólások: 160


pureland108@gmail.com
Profil megtekintése
« Válasz #12 Dátum: 2008. 05 20. - 10:39:45 »

Egyébként a hivatkozott Richard Dawkinsnak utánna néztem, és gyanúm beigazolódott, miszerint a Randi-Dawkins-Myers Corp. hirhedt tagjáról van szó,
többet róluk http://http://nostradamus-usa.netfirms.com

Anraku
Naplózva

NITYA - SUKHA - ATMAN - SUBHA
violazoli
Teljes tag
***
Hozzászólások: 112



Profil megtekintése E-mail
« Válasz #13 Dátum: 2008. 05 21. - 18:34:33 »

Kedves Anraku, kénytelen vagyok eszedbe idézni, hogy angoltudásom nagyon bizonytalan "lábakon áll", s ezzel még jelentősen szépítettem is a szomorú valóságot. Úgyhogy nem nagyon tudom, mit kezdjek a Dawkins-ügyben közölt linken megjelenő tartalommal. Annyi mindenesetre gyanús, hogy Nostradamust emlegeti - én olvastam az ürge jóslatait magyar fordításukban, és teljes mértékben zavarosak, minden belemagyarázható a szövegekbe.

Teljes mértékben lehetetlennek tartom továbbá, hogy Dawkinsnak köze legyen Nostradamushoz másként, mint hogy babonaságnak tartja Nostradamus jóslatait.

A Randi-Dawkins-Myers Corp. -ról még nem hallottam, de annyit tudok, hogy van egy "Randi" nevű illető, aki korábban bűvész volt, és ez sokat tett különböző áltudományos hókuszpókuszok leleplezése érdekében, mely csalásokkal egyes jellemtelen emberek sok pénzt kiszedtek hiszékeny illetők zsebéből, és ezt a Randit Dawkins tényleg sokra becsüli, nemegy írásában elismerően méltatja. Nem tudom, miért baj ez?

Egy biztos: Dawkins ugyan gyakran támadja úgy általában a misztikát, a vallásokat pedig különösen, főként a keresztény irányzatokat, ám nem is egy helyen a könyveiben világosan kitér arra is, hogy az erkölcsöt nem óhajta holmi "evolúciós" alapra helyezni, ami a puszta önzést dicsőítené, és konkrétan azt is írta épp leghíresebb könyvének végén (ezzel lett világhírű) melynek címe: "Az önző gén" angolul "The selfish gene", hogy az embernek lehetősége van szembefordulni genetikailag meghatározott késztetéseivel, s fel tud lázadni a gének zsarnoksága ellen.

Ugyan mi más ez, ha nem fényes és határozott állítása annak, hogy azért még Dawkins szerint is több rejlik az emberben annál, mint hogy puszta önző, génvezérelt robotgépek legyünk?!

Én jól ismerem Dawkins könyveit, majdnem mindent olvastam tőle, ami magyarul megjelent az írásaiból, és biztosíthatlak róla, hogy egy fölöttébb jellemes és jóakaratú ember. Neki ugyan más a véleménye arról, hogy miként alakult ki az ember, mint ahogy ezt például a teremtéspártiak gondolják, és határozott véleménye van arról is, hogy miként alakultak ki érzelmeink a genetika és evolúció során. Ami azonban azt illeti, megváltoztathatóak-e ezen érzelmek, és mihez kéne kezdenünk ezen érzelmekkel, és mi a jó és a rossz, nos e kérdésekben merem állítani neked Anraku, igen hamar teljes egyetértésre jutnál vele, ha egyszer összejönnétek beszélgetni.

Hogy mást ne mondjak, pld ő maga sem kétli, hogy az állatoknak lenne tudata, elítéli az állatkínzásokat, az állatkísérleteket is, és mindezzel máris messze magasabb etikai szinten áll mint a keresztények legtöbbje, akik azt hiszik az állatok csak azért vannak, hogy az emberek megöljék és elfogyasszák őket. Én magam is találkoztam pld jehovistával, aki vállvonogatva közölte velem, hogy őt nem érdekli, szenvednek-e az állatok, mert Isten megengedte hogy azt tegyünk velük ami nekünk jólesik, és különben is mit számít a szenvedés, amikor az nem mérhető(!). Holott ez utóbbi hülyeség is, a szenvedés nagyonis mérhető, pld a fájdalomérzékelő központok aktivitásának megfigyelése révén. Szóval biztosíthatlak róla, hogy publikációi alapján Dawkins egy derék embernek tűnik, aki mindenesetre közelebb áll ha nem is a buddhista valláshoz de legalábbis a buddhista etikához, mint a világ magát vallásosnak mondó népességének túlnyomó többsége.


Kedves Bodhicitta, amiket beírtál igen meglepőek, és bevallom, így első olvasásra holmi "urbanlegend"-nek tűnnek számomra. De nem is ez az érdekes, hanem inkább az, hogy ha ezt elfogadom, az csak tovább bonyolítja az ügy bizonytalanságát, ahelyett, hogy világosságot vetítene rá. Mert ezek a sztorik sajnos azt állítják, hogy eszerint az ember jelleme a testének egy bizonyos darabjához kötött. Oké, nem az agyhoz a történetek szerint, hanem a szívhez. De ez is - az is egyaránt egy-egy anyagdarab, holott én azt keresem, hol bukkanhatok az "igazi én" nyomára, a bodhicittára. Az hol rejlik, és főleg MIT CSINÁL?! Ha nem függ tőle az intellektuális tudásunk, a lexikális ismereteink, sőt, mint a saját példáid sugallják, még a JELLEMÜNK sem, akkor mi értelme van azt mondani, hogy ő, az atman létezik és művel egyáltalán valamit bennünk?!

Ha kicserélik a szívemet Hitler szívére és ezután megváltozott jellemem miatt meggyilkolok egymillió zsidót, akkor e bűn mi jogon terhelné az én igazi énemet?!

Szóval ez nekem így rém zavaros. Keresem az atmant, s nem találom. Holott már tinédzserként is az vonzott a buddhizmusban, hogy alapvető ellentét van közte és a kereszténység közt: a keresztények szerint alapvetően (és születésétől fogva) minden ember ROSSZ, BŰNÖS, aki csak külső segítség (isteni kegyelem) által javulhat meg, sőt, meg sem javulhat mert tkp megjavulás nélkül bemehet a hívő isten országába (amúgy bűntől szennyesen - ez abszolút nonszensz a szememben, őrült képtelenség...), míg a buddhizmus szerint épp ellenkezőleg: alapvetően minden ember JÓ, mert benne rejlik a bodhicitta, csak ezt többé-kevésbé beszennyezi ez-az, de lehetőség van a megjavulásra! Ezt tartom a legnagyobb és fő ellentétnek a két vallás közt.

Keresem tehát az "igazi én" nyomát, kézzelfogható létezésének konkrét bizonyítékát, és nem találom. Ha már a jellemünk is testünk egy materiális darabjától függ, ugyan hol bukkanok az atman nyomára?
Naplózva

Használj GoboLinuxot!
Theognostés
Újonc
*
Hozzászólások: 13


Profil megtekintése E-mail
« Válasz #14 Dátum: 2008. 05 21. - 22:13:02 »

Kedves Zoli!

Richard Dawkins az „Isteni téveszme” című könyvében kísérletet tesz arra, hogy minden vallás  tulajdonképpeni létalapjának, a transzcendenciának a puszta lehetőségét is cáfolja. Tehát nem egy bizonyos metafizikai entitás cáfolatát feltételezi, hanem magának a metafizikának a létjogosultságát – követve a logikai pozitivistákat – kérdőjelezi meg. Kérdéses, hogy a kizárólag empirizmusra támaszkodó, erősen russeliánus episztemológia képes-e egy ilyen nagyságrendű feladat végrehajtására, mindenesetre az bizonyos, hogy Dawkinsnak semmi köze egy olyan világnézethez, ami önmagát metafizikai princípiumok alapján definiálja, tekintve, hogy az említett könyvben bármilyen világnézetet, ami  nem dogmatikusan racionalista – azaz különbözik a sajátját felfogásától,- a „téves agyműködés eredményének” tekint.  Úgy vélem, hogy mindaz, ami Dawkins és a buddhizmus tekintetében egybeesik a puszta véletlen eredménye. A materialista antropológia egyenes út a determinizmusba – ha minden elképzelhető entitás kizárólag a mechanisztikusan determinált anyagi folyamatok eredménye, - lényegében minden részletében tehetetlen, avagy a dialektikus materializmus terminológiájával élve „önmozgó” molekulahalmaz - mi okból lenne szabad akarata?

A keresztény antropológia egyébként sokkal árnyaltabb annál, mintsem azt a „Jehova tanúi” nevű szélsőségesen deviáns, neoprontestáns szekta jellemezhetné. Nem hiszem azt sem, hogy a keresztények nagy része puszta „nyersanyagforrásként” tekintene az állatokra.  Az eredendő bűn kérdése a keleti metafizikában az avidja – az ontológiai nem-tudás – képében jelenik meg. Ez lényegében ugyannak a doktrínának a két arca – a zsidó-keresztény hagyomány ezt morálisan fogja fel, mindazonáltal a keresztény gnózisban, és a zsidó kabbalában is jelen van az eredendő „bűn”, mint egyfajta tudati elhomályosulás. Órigenész szerint a Genezis azon szavai, amelyek az ember „ruhába öltözésére” utalnak, a teremtetlen intellektus anyagi testbe záródását jelentik, amely szabad akaratból, az isteni léttől való elfordulásból következett. A keresztény álláspont szerint Krisztus keresztáldozata bizonyos értelemben eltörölte az erendendő bűnt – megnyitotta a mennyországot. Az ortodox kereszténység felfogása:

„Az ember eredeti bűne az istenközpontúságból az önközpontúságba való jutása…Isten képmása az emberben elsötétült, de nem szűnt meg. Szabad akarata ugyan korlátozódott a választásban, de nem semmisült meg. Még a bűnös világban is képes maradt az ember nagylelkű önfeláldozásra, és szeretetteljes együttérzésre.” (Kallistos Ware: Az Ortodox út)

 Az embernek alapvetően törekednie kell Isten felé – erre szolgál a szerzetesi hivatás, az aszkézis, melynek során az ember elérheti az unio mysticát vagy Theiosziszt, az Istennel való egység állapotát. Isten könyörületességénél, és jóságánál fogva minden persze teremtményét megválthatja – ahogyan Órigenész írja ez az Apokatasztaszisz, a „mindenek helyreállása”.

Az atman alapvetően nincs a térben és nincs az időben, Önmaga(m) vagyis az „Igazi Én,” olyan értelemben vetődik fel, mint egyfajta léten túli idealitás, amely a lét létfeletti középpontja is egyben. A védanta szerint az Én az egyetlen szubsztancia, az „anyag” mentális tevékenyég terméke, nem valódi szubsztancia. Az egyik archaikus indiai filozófiai rendszer, a számkhya, a purusáról (személy, Én) mint egy tiszta tudatosságról beszél, amely az empirikus világ (prakriti) által nem szennyezett, változatlan Abszolút, amely az ember végső lényegét alkotja. Srí Ramana Maharsi, az advaita-védanta képviselője, írja:

„ A dzsnyáni (tudó) valóságos természete a Szív, minthogy egy és azonos azzal a differenciálatlan, tiszta tudattal, amelyre az upanisadok (a védák exegetikus kommentárjai) a pradzsnyánára,  (teljes tudatra) hivatkoznak.”
(Oltalmazó Útmutatás)

Az atman individualitás feletti, nem érinti az individuális tudatosság léte, vagy nemléte.

„A hétköznapi ember agyával él, s nincs tudatában a Szívben rejlő Önmagának. A dzsnyána sziddha a Szívben él. Amikor jön-megy, amikor emberekkel és dolgokkal foglalkozik, tudja, hogy amit lát, az nem különbözik az egyetlen legfelsőbb valóságtól, a szívben Önmagaként megvalósított Brahmantól – attól ami egyedül valóságos”
(Tudatos halhalatlanság)

A védanta szerint a Szív, a tudatosság székhelye, mindazonáltal ez nem a fizikai szerv, hanem egy spirituális értelemben vett Szív.
Naplózva
Oldalak: [1] 2 3
  Nyomtatás  
 
Ugrás:  

A MySQL adatbázis használatával A PHP programnyelven íródott Powered by SMF 1.1.16 | SMF © 2006-2009, Simple Machines Szabványos XHTML 1.0! Szabványos CSS!